A pár nap múlva megjelenő új album első klipes dala a HORIZON lett. Aki figyelemmel kíséri valamennyire a blog frissítéseit, annak feltűnhetett, hogy fenntartásaim vannak az új albummal kapcsolatban. Nos, ez nem változott, csak némileg mérséklődött.
Úgy gondolom, hogy Miyavi az új dalával olyan ajtókat is képes lehet kinyitni, amelyeket eddig nem. Ő, aki leginkább a rock keretein belül mozgott, most egy olyan dalt, sőt albumot hozott létre, amely az elektronikus tánczene határait súrolja. A különleges gitárjáték meglátásom szerint eléggé háttérbe szorult és a gitáreffektek is azt a célt szolgálják, hogy minél inkább "discós" hatást keltsen a hallgatóban. Eltűntek az erőteljes és tömör gitárszólók, ehelyett egy túleffektelt, populáris és rádióbarát gitárjátékot kaptunk, ami sokkal befogadhatóbb a tucatzenét hallgatók számára!
Biztos akadnak olyanok, akik örülnek az új dalnak és biztos vagyok abban is, hogy az elvakult Miyavi fanok is boldogan csóválják a farkukat függetlenül attól, hogy ez az album meg sem közelíti az előző albumok minőségét. Eltűnt az az elv és zenei letisztultság, valamint az a nyers gitárjáték, ami különlegessé és egyedivé tette számomra. "Az egyetlen dolog, ami kell a zenémhez, az a dob. Csak gitár és dob. Ennyi kell, hogy lezúzzuk a világot." Ehhez képest hol tartunk most?
A félreértések elkerülése miatt, ha nem Miyavihoz kötődne ez a dal, semmi bajom nem lenne vele, de tőle zeneileg sokkal többet várok ennél. A dal nem rossz, sőt a maga műfajában egész jó, de nekem hiányzik belőle az energia és az erő, ami Miyavi többi dalában megtalálható, de ebben nem!
