1999. június 29-én, 18 éves korában csatlakozott a Dué le Quartz nevű visual kei bandához, ahol a Miyabi nevet viselte. 3 év után az együttes basszusgitárosa bejelentette, hogy kilép az együttesből, ami a banda széthullásához vezetett.
Az eltelt három év alatt négy albumot, hat kislemezt és kilenc videót adtak ki. Utolsó koncertjükre 2002. szeptember 22-én került sor az Akasaka Blitz-ben. Az együttes feloszlása után Miyabi (ekkor még) több Dué le Quartz számot is feldolgozott, többek között a Shakespeare ni sasagu-t, a Requiem-et és a Dear...from XXX-t.
A banda 2002-es feloszlása után Miyavi bejelentette, hogy szóló karrierbe kezd. Miyabiról Miyavira változtatta művésznevét és kiadta első önálló lemezét 2002. október 31-én a Gagaku-t, amely a Dué le Quartz zenei világához képest éles stílusváltást jelentett. A karakteresebb, pörgős, punk-szerű dalok mellett helyet kaptak olyan lassúbb, líraibb dalok is, mint a Night in Girl, a bonus tracknek számító Dear from xxx és az Oresama filmhez köthető Onpu no Tegami.
Az album dalait karakteres gitárriffek és dobtémák jellemzik, de énekileg elég gyengére sikerült, bár nem hiszem, hogy az lett volna az album célja, hogy Miyavi megmutassa, hogy mennyire tud énekelni, mert a dalokban számomra nagyon érződött, hogy nem bízik a hangjában. Úgy érzem, hogy effektekkel és "háttérkiabálásokkal" próbálta pótolni az énekbeli hiányosságait, de ezekkel a próbálkozásokkal inkább zajnak tűnik, amit csinált és számomra az a sok effekt elnyomta a lényeget.
A 2003-as Galyuu album az előtte lévő albumhoz képest letisztultabb, dallamosabb, emiatt számomra hallgathatóbb. Felfogható a Gagaku album egy letisztultabb változatának, amelyen Miyavi már kezd kiteljesedni mind stílusilag, mind hangilag.A Gagaku kiadása és a Galyuu megjelenése között hat kislemezt adott ki, amelyen már érezhető volt a váltás. Azt nem tudom, hogy ez a váltás saját, tudatos elhatározás volt-e vagy pedig egyfajta belső fejlődésnek tudható be, de minden esetre jót tett a zenéjének. Az új irányvonalat jelentő dalok többek között a Jibun Kakumei, Ashita Tenki ni Naare, Coo Quack Cluck -Ku.Ku.Ru- voltak, amelyekhez a következő album is igazodott.
2005-ben megjelent az első nagy kiadós albuma, amely a Miyavizm címet viselte. Gitárjáték tekintetében mindenképp fejlődésnek tekinthető az album. Akusztikus gitáron eddig is jó dalokat szerzett, példa erre a Dear from... xxx és az Ashita Tenki ni Naare is, de elektromos gitáron a játéka mellőzött minden eredetiséget EDDIG az albumig.
A Biba Biba Bibapu, Pop'n'Roll Koshien című számok gitár-ügyileg összehasonlíthatatlanok az előző albumok dalaival. Az előző két albumot punk-szerű zenének tituláltam, de ha ezt az albumot kéne valamilyen kategóriába kényszerítenem, akkor nem tudom, hogy milyen kategória lenne a megfelelő. Kicsit blues-os, kicsit funky-s... és ezt mind elektromos gitáron, és emiatt olyan érdekes hatást ér el az album. Zenéjében újdonságnak számítanak a rövidebb-hosszabb gitárszólók is, amelyek erőteljes, tömör hangzásúak. Tökéletes példa rá az egyik kedvenc dalom gitárszólója, a Papa Mama ~Nozomare NU Baby. Éneklés terén is fejlődés figyelhető meg, eltűntek az effektek, amelyekkel leplezni szándékozták az éneklésbeli problémákat. A többi albumhoz képest egy letisztult albumot és egy magabiztos, erőteljes hangzást kaptunk.
A 2006-os MYV Pops, mint az album címe is sejteti, többnyire egy pop albumot takar, bár logikailag nem értem, hogy akkor az album nyitószáma miért az Are you ready to rock? lett. :) Az album zenei világa az akusztikus gitárra és az énekre koncentrál. Az album előfutárának tekinthető Kekkonshiki no Uta ~Kisetsu Hazure no Wedding March~ / Are You Ready to ROCK? (2005. Október 12.) kislemez hatalmas fordulópontnak tekinthető, mert ezen az albumon alkalmazta először a guitar slap tecknikát, amelynek használatának köszönhetően később már nem csak hazájában lett híres. Az albumhoz tartozó többi kislemezen lévő dalok és a MYV Pops dalai egy összetartozó egységet alkotnak.
A MYV Pops album megjelenése után egy hónappal Miyavi egy újabb nagylemezzel jelentkezett (EGY HÓNAP múlva!!!), amely kapcsolódott az előző albumhoz. A 11 számot tartalmazó Miyaviuta: Dokuso album szintén az akusztikus gitárt helyezi előtérbe és a poposabb irányt követi. Az album nyitószáma, a Jokoai, Jiga Jisan Jiishiki Kajo egy olyan slap intro, amelyhez a Selfish Love-val együtt készült PV (video).
2007. nyarán megjelenő Sakihokoru Hana no You ni / Kabuki Boiz című kislemeze szakított az eddigi Pop-os hangzással és újra visszatért az elektromos gitárhoz, de viszont felhagyott azzal a torzított hangzással, amely az első három albumot jellemezte. Ez a váltás nagyon eredményesnek bizonyult, ugyanis megjelenése napján rögtön a negyedik helyen debütált az Oricon slágerlistán. A kislemezt egy hat hetes japán és koreai turné követett The Beginning of Neo Visualizm Tour címmel.
Szintén ebben az évben jelent meg a 7 SAMURAI SESSIONS -We're KAVKI BOIZ- 7 számot tartalmazó albuma, amelyhez DVD Live melléklet is tartozott. A CD és DVD dalai az előző albumok feldolgozott verziói voltak. Miyavi zeneileg kiegészült és közös munkába kezdett TYKO-val (Beat Box), DJ HANGER-el és Ryo-val (dobos). 
Ennek a közös munkának az eredménye lett a 2008-as THIS IZ THE JAPANESE KABUKI ROCK. Az album 4 előfutára beleértve a Hi no Hikari sae Todoka nai kono Basho de című kislemezt is, nagyon jól körvonalazzák az album stílusát. Ez a változás Miyavi előadásmódjában és kinézetében is tetten érhető volt. Az album címének magyar fordítás "Ez a japán színház rock". A koncertek felfoghatók voltak egy zenés, színpadi előadásnak, amelyeken Miyavi nem csak a zenére, hanem a szórakoztató előadásmódra is koncentrál.Sok magyar japán rajongó azzal vádolta Miyavit, hogy megjátssza magát a színpadon és showman-kedik. Ha lefordítod az album címét, akkor nyilvánvalóvá válhat számodra is, hogy ez volt az album koncepciója (Kabuki=Színház).
Az album sikerét az is bizonyította, hogy a megjelenést követően egy 14 országot és 33 várost érintő világ körüli turnéra indult.
2009. februárjában bejelentette, hogy megválik kiadójától, a PS Companytól és saját kiadót alapít J-Glam néven. Egy hónappal később nyilvánosságra hozta, hogy újabb világ körüli turnéra készül, amelynek keretén belül hozzánk is eljutott 2009. október 1-jén.
Ezen év nyarán elkészült a Super Hero demo verziójával, amelyet nem adtak ki kislemez formájában, de az interneten elérhető volt mindenki számára. 2010. tavaszán és őszén két kislemezzel jelentkezett (Survive, Torture). Ezen év augusztusában Miyavi japán körüli turnéra indult, ezeken a turnéállomásokon voltak hallhatóak először az új album dalai még a lemez megjelenése előtt. A Torture kislemezt követően, egy hónap múlva kiadták Miyavi WHAT'S MY NAME?-re keresztelt albumát.
Az előző album "színházias" előadásmódját és a feltűnő kinézetet felváltotta egy olyan filozófia, amely magát a zenét helyezi előtérbe. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Miyavi koncerteken való megjelenése, az ajak piercing eltűnése, kiegészítők mellőzése. Ami van, az csak egy dob és ő. Persze a PV-ken és az album borítókon lévő képeken nem "hanyagolja" el magát annyira, hisz az album promócióját szolgálja, de tény, ami tény... a kinézete leegyszerűsödött az előzőekhez képest.
Hangzásilag letisztult, csak ének, gitár és dob (Bobo). Dalszövegileg és zeneileg is jóval komolyabb album, mint az előzőek. 2010. karácsonya előtt bejelentette, hogy újabb turnéra indul, amelynek egyik állomása Magyarország volt 2011. április 8-án. Az albumról szóló kritika
"A rock különféle irányzatai mellett megjelenik benne a hip-hop és a dance muzsika hatása is. Az eredmény nyers, pőre és agresszív album, mely Miyavi önmagára kirótt újjászületését fejezi ki, s mindezidáig a zenész kétségkívül legérettebb, brutálisan őszinte, önelemző albuma - amit egyébként már a cím is sugall".
Miyaviról szóló kritika"Takamasa Ishihara, azaz Miyavi egyébként azok közé a kísérletező előadók közé tartozik, akinek stílusát képtelenség behatárolni. Gitárját már szinte testrészeként definiálhatjuk, melyen olyan mesteri technikával szólaltatja meg a hardrock-, pop-, és hiphop elemekkel vegyített japán gitártorzulást, hogy arra a szélsőséges zenei eklektikát kedvelő fanatikusok is elismerően bólintanak."
A WHAT'S MY NAME album erőteljes hangzásvilágát megőrizve kiadásra került 2011 októberében a következő album előfutárának számító STRONG kislemez, amelyet KREVA együttműködésével hoztak létre. Nyolc hónap múlva MIYAVI és YUKSEK megalkották a DAY 1 című kislemezt, amely már kellően felkeltette a rajongók figyelmét, hisz Miyavitól szokatlan volt az ilyesféle "közösködés", mert ezelőtt nem igazán vett részt közreműködésekben más előadókkal. Egy hónappal az album megjelenése előtt, szeptember 14-én a BILLBOARD LIVE TOKYO koncert keretén belül a rajongók már megismerhették az album dalainak többségét.2012. november 14-én megjelent a SAMURAI SESSIONS vol. 1 című minialbuma, amelyen összesen hét dal található és minden dalban Miyavi segítségére volt egy vagy két neves zenész. Az album felépítésében Miyavin kívül kilenc zenész segédkezett, akik között fellelhető rapper, dj, shamisen művész, énekes és jazz billentyűs is. Az album zenei világa magába foglalja a gyorsabb, elektromos gitár központú dalokat és az akusztikus gitárra írt líraibb dalokat is.
Az előző album jelmondata a következő volt: "Az egyetlen dolog, ami kell a zenémhez, az a dob. Csak gitár és dob. Ennyi kell, hogy lezúzzuk a világot." Ez az album teljesen másról szól, mint az előző. Dalszöveg tekintetében olyan mintha az összes dalszöveg együttesen képezne egy egységet. Minden dal hasonló üzenetet és értékeket hordoz, illetve képvisel. Az album központi üzenete, hogy nem teheted meg, hogy a padlóra kerülsz, ott maradsz és sajnáltatod magad, hanem igenis harcolni kell, hisz minden nap tartogat valami újat, amiért megéri felkelni és haladni. Az önsajnálat és a saját magunk gyötrése helyett keressük meg a saját utunkat, hogy boldogok lehessünk, mert az élet olyan gyorsan múlik el, mint a "Hanabi" fénye (tűzijáték). Mindenki életében vannak nehéz időszakok, de megfelelő hozzáállással eloszlanak előbb-utóbb azok a sötét felhők... minden csak hozzáállás kérdése.
Miyavi 2013. június 19-én új albummal jelentkezett, amely nemes egyszerűséggel a SELF-TITLED ALBUM címet kapta. Az előzőleg januárban már megjelent AHEAD OF THE LIGHT című dal is helyet kapott rajta, amely elég erőteljes képet adott a következő album stílusát és hangzásvilágát illetően. Sose szerettem zenei kategóriákba zsúfolni senkit se, de az album legjellemzőbb irányvonala egyfajta sajátos "elektronikus effektekkel megspékelt pop-rock", amelyből teljes mértékben eltűnt az a nyers erő, amelyet egész idáig képviselt Miyavi.
Az albumon szereplő dalok rádióbarát dalok, amelyek sokkal több mindenki számára lehetnek így befogadhatóak, de én nem vagyok benne biztos, hogy megéri-e ez a fajta promóció, amely nagyobb lehetőséget biztosít a zenei piacon való terjeszkedésre. Az új album az eddigiekhez képest egy új zenei stílus keretein belül igyekszik eljuttatni a rajongókhoz az album üzenetét, amely tény, hogy MÁS, de ettől független hozza azt a zenei minőséget, amely Miyavitól elvárható.
Az album üzenetét kétfelé tudnám bontani. Többnyire szociális problémákat feszegető dalszövegeket tartalmaz. Ilyen témakörök a társadalmi igazságtalanság, amely a szegények és gazdagok között húzódik, az emberi telhetetlenség és a gazdagság hajszolása, a bánathoz és a fájdalomhoz való hozzáállás, a háború és a pusztítás kérdése, illetve a világban megélhető szabadság.Az album egy kisebb szeletét képezik Miyavi belső érzésein alapuló dalai, amelyek közül három dalt emelnék ki: a szexualitástól túlfűtött dalszöveggel rendelkező SECRET-et, az önzetlen szeretetről szóló GUARD YOU-t és a NO ONE KNOWS MY NAME-et, amely egyfajta összegzést, önértékelést és saját magunk megtalálását tartalmazza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése