Illemszabályok és Szokások

Bizonyos illemszabályokkal illik tisztában lennie egy turistának, aki úgy dönt, hogy Japánba utazik, mivel a japánok ugyanis híresek arról, hogy nem sokra becsülik azt a külföldit, aki nem beszéli a nyelvet és nem ismeri a szokásokat. A következő pontokban szeretném ismertetni ezen szabályokat, amelyeknek megsértése Japánban igencsak nagy megbotránkozáshoz vezetne.

Vendégségben:

A japánok csak a legritkább esetben hívják meg a vendéget a saját házukba, ez tehát különleges megtiszteltetést jelent.

Mindig vigyünk ajándékot. Nem kell, hogy nagy értékű legyen, a csomagolás viszont fontos. A kapott ajándékot illik viszonozni.

Ha belépsz egy japán házba, egyből rakd le a cipőidet az ajtó elé, és figyelj arra ,hogy a cipők orra mindig az ajtó felé mutasson. Utána a házigazda adni fog egy pár papucsot.

Ha egy olyan szobába lépsz, ahol tatami padló van, vedd le a papucsot! Arra csak mezítláb vagy zokniban léphetsz.

Ha az illemhelyiségbe akarsz menni, akkor tedd le a papucsot az ajtó elé!

Sose fújd ki nyilvánosan az orrod, mindig keress egy helyet, ahol nem látnak!

Ha belépsz a szobába, ne ülj le akárhová, várd meg míg megmutatják, hogy hová ülj.

Asztalnál:

Amikor leülsz az asztal elé, mondd ezt: „itadakimasu” (~ köszönöm, hogy megvendégelnek, köszönettel elfogadom).

A végénél gochisosama (deshita) –t kell mondanod (~ köszönöm az ételt).

Természetesen pálcikát kell használnod az evéshez.

Az éttermekben egy közös tányérra rakják az ételt , az elején vedd el ,ami neked kell belőle, utána ne turkálj benne és természetesen ne rakd vissza.Ne kérjünk kést vagy egyéb nyugati evőeszközt, mert a japán felfogás szerint az ilyen étel kemény és ehetetlen.

Illik megenni mindent, ami a tányérodban van (főként a rizst).

Ne beszélj wc-ről és egyéb hasonló témákról!

Ha végeztél, igyekezz visszaállítani az eszközöket az eredeti helyükre ( a tányérokat az asztal közepére, a pálcikákat a szalvétára…).

A rizses tálkát közel kell helyezni a szánkhoz ,úgy csipegessük az ételt!

A végén ne hagyj egyetlen rizs szemet se a tálkában, mert udvariatlanság.

Evőpálcikával kapcsolatos szabályok:

Az evőpálcikákat, ha az waribashi, vegyük ki a papírcsomagolásból és hosszában törjük ketté használat előtt (tudniillik össze vannak ragasztva), majd az étel befejeztével tegyük vissza a papírtokba, vagy fektessük a rizsedény tetejére.

• Ne mutogassunk az evőpálcikákkal!
• Ne szúrjuk az ételt az evőpálcikákra!
• Saját evőpálcikánkkal ne kínáljunk, vagy ne adjunk másoknak ételt!
• Vigyázzunk, hogy étkezés közben ne törjük el az evőpálcikánkat. (Ez azt jelenti, hogy hamarosan meg fogunk halni.)
• Ha egyszer a pálcikánkkal valamit felemeltünk a tányérunkról és beleharaptunk, együk meg a falatot, mert nem illik visszatenni.
• Evés közben az evőpálcikánkat ne szúrjuk merőlegesen a rizsbe, mert ezzel a gesztussal az asztaltársunk halálát kívánjuk. A samurai időkben ha valaki beleszúrta a rizsbe az evőpálcikáját, a szomszédja halálát kívánta, és ez a következő pillanatban be is következett kardvágás által.
• Evés közben ne nyaljuk le az evőpálcikákat!
• Vigyázzunk, hogy étkezés közben ne ejtsük ki a falatot az evőpálcikák közül.
• Miközben a falatot a szánkhoz visszük, tartsuk a tenyerünket az evőpálcikák alá, így az esetleg kicsúszó ételdarabok nem a nadrágunkra esnek.
• Amikor az evőpálcikákat nem használjuk, tegyük oket a hashioki-ra (kis pálcikatartó állvány) és ne az asztalra.
• Evés közben ne tegyük az evőpálcikáinkat a tányér szélére, mert az azt jelenti, hogy befejeztük az evést.
• Ha ételt szeretnénk venni a nagy közös tálból, a bal kezünkben tartott rizses edényünket, vagy egyéb tányért, vigyünk a közös tál mellé, és úgy emeljük át a kívánt ételt. Nem illik csak úgy nyúlkálni mindenki előtt.

Ivási szokások (alkohol):

Ha kiürül társad pohara ,tölts neki még.

Ha valaki tölteni akar neked, és még nem ittad meg, akkor gyorsan idd meg és nyújtsd felé a poharad.

Ne igyál mielőtt meg nem kapja mindenki a poharát és el nem hangzik a ’kampai’!

Természetesen nem ajánlatos lerészegedni.

Ha sakét iszol, illik egy húzásra lehörpinteni.

Üdvözlés:

Az üdvözlés kiemelten fontos a japán kultúrában. Helyzettől függően többféle üdvözlést használnak. Ezek közül az alábbiak a leggyakoribbak:

Ha először találkozunk valakivel, ezt mondjuk: „hajimemashite”, ami körülbelül ennyit tesz: „örülök, hogy találkoztunk”.

Ha megérkezünk valakihez (pl. vendégségbe), ezt mondjuk: „ojama shimasu”. Távozáskor: „ojama shimashita”.

Általános üdvözlés az „ohayō gozaimasu” (jó reggelt). Ezt általában 11 óra előtt használjuk, de elhangozhat a nap bármely szakában, ha a két ember aznap még nem találkozott. A „konnichiwa” késő délutánig használatos, nagyjából a „jó napot” megfelelője. A „konbanwa” azt jelenti, „jó estét”, az „oyasumi nasai” pedig: „jó éjszakát”.

Üzleti életben:

Ha átnyújtasz valakinek egy névjegy kártyát mindenképp két kézzel nyújtsd, ugyanakkor kettővel vedd el, ha adják. Jól nézegesd meg, mert ez az érdeklődés jele. Ne rakd el, amíg a kártya tulajdonosa jelen van. És természetesen ne firkálj rá!

Ha belépünk egy irodába , akkor is elnézést kérünk, ha minket hívattak.

Bárhova elutazunk, illik mindenkinek ajándékot hozni, de csak kisebb apróságokat, például kulcstartót.

A pénzt nem illik mutogatni, ugyanakkor bánjunk vele finoman.

Ha pénzt adunk másnak , bankból újonnan vett pénzt adjunk, tiszta borítékban.

Mások előtt nem mutatják ki ,hogy szomorúak vagy mérgesek. Nincs mások előtt sírás, pláne ha férfi vagy. Ne próbálkozzunk viccekkel, mert a japánok nem értik a nyugati vicceket.

Hangsúlyozzuk, hogy az együttműködést hosszútávra képzeljük

Először a legmagasabb rangútól kell elköszönni, majd sorban a többiektől.

Az üzleti életben is elfogadott az ajándékozás, első alkalommal érdemes az országunkra jellemző ajándékot adni.

Semmiből ne adjunk páros számút, vagy kilencet. A négy (shi) a halál megfelelője (azonos alakú szavak).

Tartsuk tiszteletben partnerünk privát szféráját, a nálunk megszokott 45-60 cm, náluk kb. 2 méter.

Meghajlás:

Aki nem japán, az idegen (gaijin). A japánok nem várják el az idegenektől, hogy ismerjék szokásaikat és beszéljék nyelvüket, de méltányolják, ha az ember hajlandó megtanulni néhány alapvető kifejezést, és tiszteletben tartja hagyományos szokásaikat.

A japán üdvözlés (egyik) lényeges eleme a meghajlás (ojigi お辞儀). A szokások közül ez az egyik legfontosabb, és bár elsőre nekünk, nyugatiaknak nem biztos, hogy nehéznek tűnik, mégis rendkívül összetett, bonyolult szabályrendszere van.

A meghajlás módjai és formái sok mindentől függenek, de leginkább talán a társadalmi státusztól, a kortól és hogy mit akarunk kifejezni vele. Viszonozni minden esetben kötelező, hiszen, ha nem tesszük, az nagy udvariatlanságnak, sértésnek számít. Viszonzáskor a szabályok által meghatározott módon kell eljárni, bár ezzel kapcsolatban a nyugatiakkal szemben elnézőbbek.

A meghajlás sok mindent kifejezhet, többek között: tiszteletet, köszönést, elnézés kérését, egymás üdvözlését (pl. a kézrázás helyett, ugyanis a japánok kevésbé szeretik a közvetlen fizikai megnyilvánulásokat; bár a külföldiek miatt már hozzászoktak a kézrázáshoz is, a meghajlást továbbra is megmaradt).

De hogyan is hajoljunk meg? Alapvetően a deréktól indulva, egyenes háttal kell meghajolni. Átlagos, napi szituációkban gyakran a fej bólintása felel meg a meghajlásnak, de ezzel vigyázni kell, mert csak rangban, korban alattunk lévőknek lehet így válaszolni (tehát külföldiként inkább maradjunk a szokásos formánál).

A legkevésbé hivatalos forma a 15 fokos meghajlás, ezt többnyire üdvözléskor használják. A leggyakoribb a 30 fokos szögben való meghajlás. Ez utóbbit a vevők üdvözlésekor, vagy valaminek a megköszönésekor használják. Ez a fajtája a meghajlásnak a japán üzleti szituációk szerves része is egyben. Sokkal hivatalosabb a 45 fokos verzió, amikor jóval mélyebbre kell hajolni (szinte „megszemléljük a lábunkat”). A mély hála, tiszteletteljes köszöntés, hivatalos elnézéskérés, szívesség kérése, és hasonló szituációk kísérője.

Kissé más a meghajlás férfiak és nők esetében. A férfiak kezeiket az oldaluk mellett tartják, a hölgyek pedig a kezüket a combjukra helyezve hajolnak meg, úgy, hogy ujjaik összeérnek. S hogy ez az egész tradíció milyen bonyolult is valójában, mutatja az a tény is, hogy sok cég tart úgynevezett „meghajlás tanfolyamot” alkalmazottjai ilyen téren való ismereteinek bővítésére.

További szabály még, hogy ha aki előtt meghajolsz, magasabb státuszú és/vagy idősebb, akkor mélyebbre és hosszabb ideig kell hajolni, ugyanis minél mélyebb és hosszabb idejű, annál formálisabb egy hajlás. Ha a másik fél tovább és mélyebbre hajol, akkor illő ismét meghajolni. Ebből aztán meghajlások sorozata alakulhat ki, de mind informálisabbak lesznek, míg végül fokozatosan mindkét fél abbahagyja. Továbbá bocsánatkéréskor különösen mélyre és gyakran kell hajlongani.

Egyéb illemszabályok:

Az orrfújást a japánok visszataszítónak tartják, rendkívül nagy illetlenségnek számít. Ellenben szipogni szabad, és elfogadott.

A japánok fenyegetésnek veszik, ha ujjal mutogat valaki. Épp ezért nem illik ujjal mutogatni. Ha nagyon muszáj, akkor a hüvelykujjat használják erre a célra.

Közlekedési eszközön nem illik mobiltelefonon beszélgetni. Ők is inkább csak SMS-t, vagy email-t írnak. Vonatra, buszra hátizsákkal a háton felszállni nem illik.

Nyilvános helyen nem elfogadott a férfi-női (testi) érintkezés.

Mind otthon, mind nyilvános fürdőben lemosakodás előtt tilos a kádat igénybe venni. A kád a relaxáció célját szolgálja, nem a tisztálkodásét. Egyes fürdőkbe tetoválással tilos bemenni.
A japánok szinte mindenért elnézést kérnek, az egyik leggyakoribb szó a „sumimasen”, azaz bocsánat.

Források:

http://japankultura.gportal.hu/gindex.php?pg=9854936
http://www.japanspecialista.hu/erdekessegek-Japanrol/Etikett
http://www.foodandwine.hu/2010/06/04/japan-asztali-illemszabalyok/
http://zendobudaors.hu/japan/szokasok
http://konohagakure.hu/japankultura/articles.php?article_id=9