Visual Kei és annak alstílusai

Visual Kei

A visual kei egy kifejezetten japán zenészekre jellemző irányzat, melynek jellemzője a kirívó öltözködés, a hagyományostól eltérő, szokatlan frizura és az erős smink. Egyes források szerint a visual kei egy önálló zenei stílus, de legalábbis a japán rock egy alműfaja, amely hangzásilag szorosan kapcsolódik a glam rock, punk rock és heavy metal stílusokhoz. Persze vannak kivételt képező bandák is, amelyek a metalcore, nu metal, death metal vagy épp a post-hardcore stílusok körül mozognak. A visual kei kifejezés sokkal inkább szubkultúra, mintsem zenei stílus, hiszen az előadók nagy része más-más stílusú zenében utazik, melyek akár a végletekig is eltérőek lehetnek. A legnagyobb hangsúly a zenén kívül a kinézetre összpontosul. Ahogyan a műfaj megnevezése is jól mutatja, a visual kei vizuális, vagyis látványon alapuló rock zene.

Története

A visual kei az 1980-as években alakult ki, első képviselői az X-Japan, D'erlanger, a Buck-Tick és a Color nevű zenekarok voltak. Sokan úgy vélik, hogy maga az elnevezés (Visual Kei) egy X-Japan szlogenből eredeztethető, amely a következőképpen hangzik: "Psychedelic violence crime of visual shock".

1986-ban a Color együttes énekese, Dynamite Tommy megalapította saját lemezcégét (Free-Will), majd ugyanígy tett az X-Japán is, megalapította az Extasy független lemezkiadót, amely jelentős mértékben hozzájárult a visual kei stílus terjedéséhez. Joggal felmerülhet a kérdés, hogy miért volt szükség a saját kiadó létrehozására. A válasz egyszerű, az akkori kiadók nagy mértékben befolyásolták a zenekarok imidzsét és bármikor belepiszkálhattak a zenekarok dalaiba. Tehát a művészi szabadságról ennyit egy nem független kiadónál. :)

Az X-Japán felfelé ívelő karrierje megkönnyítette az őket követő zenekarok dolgát. Az 1990-es évek közepére népszerű stílussá vált Japánban.

Ez lehetőséget adott új együttesek számára a zenei piacra való belépésre. Ilyen együttesek voltak a Luna Sea, Glay és a Kuroyume. Ezen együttesek berobbanásával kezdődött meg a visual kei stílus igazi kibontakozása. A különböző zenei irányzatok kezdtek összeolvadni, a határok elvékonyodtak. Még a goth/dark-rock és a hard-rock keveredése sem volt elképzelhetetlen.

A fentiek, illetve a 90-es évek közepén megjelenő együttesek rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tettek szert. Egy-két demo után máris felfigyelt rájuk valamilyen kiadó, és egyre több rajongót szereztek. Ezzel azonban együtt járt az is, hogy mind zeneileg, mind külsőségekben egyre visszafogottabbakká váltak.

A sikítozós, borús hangvételű számok helyett egyre inkább a balladai szerelmes daloké lett a főszerep, a sminkek és az extrém ruhák pedig majdhogynem eltűntek. Innentől kezd elterjedni a J-Rock kifejezés, ami megkülönbözteti ezeket a zenekarokat azoktól, akik megmaradtak a szélsőségeknél. A Malice Mizer például a sikerrel együtt járó pénzből még extrémebbé tette a színpadi show-kat.

Ebben az időben tűntek fel a sokszor zavarba ejtően nőies zenészek. Jó példa erre Hyde. Nemcsak a szexis-nőies arcok voltak jellemzőek, hanem megjelentek olyan tagok is, akik 25-30 év körüli férfi létükre tizenkét éves kislánynak tűntek. Az egyik zenekar, a Malice Mizer messze túlszárnyalta kortársait sminkjeivel és ruháival. Gitárosuk, Mana tökéletesítette, és tette kultusszá a megtévesztően androgün (nemtelen) külsőt.

Ezt a néhány évet joggal nevezhetjük a J-Rock fénykorának. Számtalan lemez, kislemez, album jelenik meg, egyre-másra alakulnak az újabbnál újabb együttesek, akik már több ezer fő előtt lépnek fel, turnéznak, és a szokásokkal szakítva saját stílusukat építgetik. Külföldön is ekkor kezdenek felfigyelni erre a különleges japán jelenségre, így a visual kei képviselői nemzetközi elismerésre tettek szert.

 2000-ben negatív fordulat köszöntött be a visual kei világában. Rengeteg formáció feloszlott (Luna Sea), „szünetet tartott”, a tagok inkább szólókarrierükre koncentráltak. A kényszerűségből vagy épp önként vállalt szünetek sok esetben elhúzódtak, és szintén felbomlással végződtek. A zenekarok előtt tulajdonképpen két lehetőség áll: az ismertségük csökkenését kockáztatva visszatérnek a független kiadókhoz, de saját elképzelés szerint dolgozhatnak (Malice Mizer, Dir en Grey), vagy maradnak a nagyobb kiadóknál, de nem fejlesztik tovább a műfajt (Plastic Tree).

Akárhogy is, a zenei stílus kezdett határozottabb formát ölteni: mesterien ötvözték a lágy dallamokat a sikítozással és a kemény zúzással. A nyugatról átvett jellemzőket a mai napig jellegzetes, lenyűgöző gitárszólókkal, és a refrén gyakori kihagyásával tették egyedivé. Ez volt a fő irányvonal, de ezen kívül természetesen sok más is beszivárgott a visual kei zenéjébe. Megjelent az elektronika, főként a Blam Honey, vagy a Mushi képviseletében. A goth hangzásvilágát előnyben részesítők közül a legismertebb talán a Velvet Eden. Ezeken felül számos különböző jellegzetesség fellelhető, ezek azonban csak egy-két együttesre vonatkoznak.

2001-ben – a hatalmas sikerek ellenére – bekövetkezett a visual kei történetének egyik legmegrázóbb eseménye: a Malice Mizer bejelentette, hogy határozatlan időre szünetet tartanak. A sok csalódás ellenére a visual kei rajongóinak száma nemhogy csökkent volna, de folyamatosan gyarapodott. Egy nagyon különös, már-már misztikus szubkultúrává nőtte ki magát.

Külön érdekességként jelezném, hogy a rajongók körében elterjedt a cosplay, mikor is a fanok beöltöznek kedvenc zenészüknek. A cosplay szerelmeseinek dolgát megkönnyítendőn rájuk specializálódott üzletek nyíltak, ahol beszerezhették akár a megvarrhatatlannak tűnő kosztümöket is. Legnagyobb örömükre nem ritkán rajongásuk tárgya alkotott saját divatmárkát Így alakult ki a Goth-Lolita nevezetű stílus.

Kitérnék a ma is ismert és elismert, népszerű előadókra is. Ott van mindjárt Miyavi, aki – bár zenéjébe popos és punkos elemeket is vegyít – elképesztő gitárjátékával és különleges, gyakran változó külsejével a visual kei egyik meghatározó alakja VOLT, és nemzetközi szinten is ismert. Ugyanezt elmondhatja magáról a 2002-ben alakult the GazettE, ami azóta is töretlen népszerűségnek örvend.

Napjainkban rajtuk kívül természetesen még rengeteg előadó tevékenykedik a visual kei szellemében.

Legfőbb képviselői: Alice Nine, Alsdead, Black:List, ClearVeil, D'espairsRay, D=Out, D, Distraught Overlord, Girugämesh (a régi), Dir en Grey (a régi), Deluhi, Like absolute myself, Lareine, Lynch, Mejibray, Mucc, Nightmare, OZ, Phantasmagoria, Reivier, Sadie, the GazettE, Unsraw, Valluna, Villain, Zodia (a teljesség igénye nélkül)

A Visual Kei fajtái

Oshare Kei

Az oshare kei a visual kei legelterjedtebb alfaja, amely 2001 környékén jelent meg Japánban. Az oshare szó jelentése divatos, elegáns, amely az oshare kei stílust követő együttesek öltözködését tekintve meglehetősen sokat mondó. Nagyon sok és nagyon színes kiegészítők jellemzik ezt a stílust. Egy oshare kei stílust követő személy ruhatárában fellelhetőek a színes-csíkos zoknik, tömérdek nyaklánc, karkötők, övek és egyéb kiegészítők sokasága.

Ellentétben a visual kei stílussal, sokkal vidámabb és kevesebb melankolikusságot tartalmaz. Zeneileg jellemző a stílusra a pop-punk elemek használata, a gitár szólók, tiszta ének, amely mellett fel-felbukkannak kiabálások, hörgések egyes bandáknál.

A szövegek vidámabb tartalmakat kaptak és pozitív attitűddel rendelkeznek többnyire. Gyakran szólnak barátságról, szeretetről, békéről és harmóniáról.

Az oshare kei felbukkanása több visual kei együttesre is hatással volt. Többen iktattak be ruhatárukba egy-egy színesebb darabot, mérsékelték a dalszövegek melankolikus, letargikus mondanivalóját.


Legfőbb képviselői: 176BIZ, ALiBi, Antic Cafe, Ichigo69, LM.C, Panic Channel, SuG, Ayabie, SID, DaizyStripper és Aicle (a teljesség igénye nélkül). Megjegyzés: utóbbi két banda mindkét stílus elemeit használja. De külső tekintetében inkább ide sorolnám.

Kote-Kote Kei

Ez a visual-kei stílus régebbi, kezdetleges verziójának mondható. Keresztek, vér és rózsa volt a főbb jellemzőik. Nagy hangsúlyt fektettek a színpadias jelenetekre. Sokféle színt hordtak, de inkább a sötétebb árnyalatok voltak a jellemzőek. Külsőre nagyon ügyeltek, fehér/sápadt bőr, extrém haj, feketére festett száj és szem jellemzi. 

Néhány példa: Malica Mizer és Dir an Grey a kezdetekkor. Rajtuk kívül még ide sorolható a 12012, Megaromania, MEtis Gretel, Nega, Phantasmagoria, D, Lolita23q, Ayabie, Nightmare.

A stíluson belül két alstílus is található. A fehér és a fekete szín jegyében vált ketté.

Kuro Kei (fekete stílus)

Ez nem tekinthető teljesen különálló alstílusnak, de azért itt is vannak különbségek. A kote-kei-nél valamivel gyorsabb ütemű a zene, és a dalszövegek nehezebbek, sötétebbek. A sminkjük nem annyira erős mint a sima Kote-kei -nek.
Például a kevésbé ismert Syndrome is ebbe az alstílusba tartozik.

 

Shiro Kei (fehér stílus)

A kuro-kei -nek a teljes ellentéte. A zenék sokkal lágyabbak, dallamosabbak. Csak úgy, mint a smink.

A stílus megteremtője a L'arc ~en~ Ciel volt, hiszen karrierjük elején túlnyomórészt fehérbe öltözve láthattuk őket. A Virgil nevű együttes és a 7191 nevet viselő banda is ehhez a stílushoz tartozik, ők is csak egy bizonyos időszakukban öltözködtek a stílusnak megfelelően. További bandák: Aushvitz, ANNY's LTD, Ass.Milk.

 

Eroguro Kei

Ez a stílus olyan, mintha egy Jrocker kijött volna egy horrorfilmből. A megjelenése kissé erotikus és groteszk. Innen ered az eroguro név is. Ebben a műfajban sokszor használnak művért és bondage kellékeket, cuccokat. Hasonlít a Guro-lolita stílushoz, de nem szabad összekeverni vele!

Zenekarok:  Cali=Gari, Unsraw, Xodiac (mérsékelten), Blam Honey

Angura Kei

Ez egy kicsit hagyományosabb stílus, mint a visual-kei. Kimonót és más hasonló hagyományos viseletet is hordanak. Tehát az angura-kei egy sötétebb, formálisabb viselet az öltözködés terén.

Ilyen stílust képviselő együttesek: Kagrra, Inugami Circus Dan, Onmyousa

Casual Kei

A casual avagy alkalmi stílus, egy könnyedebb formája a visual kei-nek. Mondhatni, hogy ez egy teljesen szolidabb, utcán is minden nap viselhető megjelenés.

Ilyen stílust képviselő bandák: Angelo, Anli Pollicino, Girugämesh (a jelenlegi), Dir en Grey (a jelenlegi), Alice Nine

Nagoya Kei

A nagoya-kei gyökerei az 1990-es évekre nyúlik vissza, aminek a színtere Nagoya, Japán. Innen ered a stílus neve is. Sötétebb és komorabb, mint a normál visual-kei. A nyugati, konkrétan a brit, és a punk rock zene van nagy hatással a stílusra. A hangsúly itt a zenén van és nem a sminken és a külsőségeken.

Néhány zenekar: DEATHGAZE, lynch., 9GOATS BLACK OUT, -OZ-

 

Koteosa Kei

Erre a stílusra azt mondják olyan, mint a decora, csak fekete változatban. Rengeteg szín elfogadott, pl: pink, lila, piros, stb.
Zenekarok:  Bergerac, Phantasmagoria

Soft Kei

A soft kei, mint ahogy a nevéből is látszik egy lágyabb, dallamosabb hangvételű stílus. Egy kicsit bizonytalan a stílus eredete, mert nem igazán kifejezetten visual-kei stílus, bár mégis ide sorolják. Rájuk egyáltalán nem jellemző a sötét, bonyolult jelmezek, és a színpadias megjelenés.

A smink is nagyon naturális, vagy egyáltalán nincs. Zenekarok: Sid, Glay

Kurafu Kei

A stílusra a fekete ruha jellemző. A hajuk lehet élénk színű kék, de más színek is elfogadottak. Az öltözékek az egyházi ruhák kinézetére hajaz. ( Pl. papok, szerzetesek ruhái ) Az egésznek kicsit szekta jellege van, főleg, hogy gyakori kiegészítők között szerepelnek a rózsafüzérek és a keresztek.

Ilyen zenekarok többek között: Moi dix Mois, THE PIASS, DEATH GAZE, Blood Stain Child. Ide tartozhat Nega - Muddy Cult című dalához készült klipje, de ha jobban belegondolok, elmenne az eroguro kei stílusba is.

 

Iryou Kei

Ez a stílus elég ritka, Japánon kívül szinte egyetlen banda sincs ebben a stílusban. Iryou szó azt jelenti, hogy "orvosi" , és ebben a műfajban groteszk módon jelenik meg az öltözködés. Véres orvosi köpenyek, mű sebek, sérülések jellemzőek a stílusra.

Zenekar: Sex andorid

Kurofuku Kei

A kurofuku szó szerint azt jelenti, hogy "fekete ruházat". A banda tagjai egytől-egyig feketében vannak.
Ilyen együttesek: Girugamesh (a régi), the GazettE (egy bizonyos időszakában), Chariots, LUNA SEA, BUCK-TICK, ZI:KILL, Black:List, Born

Gochikku Kei (Elegant-Gothic Kei)

A stílust a 19. századi, viktoriánus korszak ihlette. A ruhák gyönyörűek és elegánsak. Ezt a fajta öltözetet "EGA" néven szokták emlegetni. A dalaikat főleg a francia romantika befolyásolja. A zenékben gyakran hallunk csellót, zongorát, hegedűt is. 
A stílus főbb képviselői: Malice Mizer, Versailles, Lareine, Az:Madius, Byakura

 

Toroteru Kei

Ez egy olyan visual-kei alstílus, ami inkább a punk felé hajlik.

A stílus képviselője Miyavi.

Sutorii és Cyber Kei

Mindkét stílus az elektronikai effektek köré épül. A stílustól nem áll távol a house és dance elemek használata, keverése a rock műfajjal, így amolyan elektro-rock hatást kelt a hallgatóban. Ilyen együttesek: Despair Nation, Kannivalism

Források:
http://eper.elte.hu/eper.phtml?cim=visualkei.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Visual_kei
http://www.virtualjapan.com/wiki/JRock
http://www.hardrock.hu/?q=node/13406
http://www.everything-japan.gportal.hu/gindex.php?pg=33007078
http://www.miyavi.eoldal.hu/cikkek/oshare-kei---/
http://www.generasia.com/wiki/Category:Oshare-Kei
http://www.spirit-of-metal.com/liste_groupe-style-Visual_Kei-l-en.html
http://www.last.fm/group/Oshare+Kei++%E3%81%8A%E3%81%97%E3%82%83%E3%82%8C%E7%B3%BB/forum/57253/_/287471
http://lovedorama.ru/dir/strany/japonija/ulichnaja_moda_japonii_osnovnye_techenija_i_napravlenija/3-1-0-88
http://japan-trend.blogspot.hu/p/visual-kei.html