Sintoizmus
Eredeti népi vallás Japánban a sintó, az 'Istenek útja' (sintoizmus). Mitológiáját őrző legrégebbi iratok Kr. u. 712: a Kodzsiki, 'Régi események története' és 720: a Nihonsoki 'Japán krónikája'. Különösen fontos az Izanagi és Izanami istenpár, kik a japán szigeteket teremtették, valamint Amateraszu napistennő és Szuszanoó viharisten. A sintó rengeteg istent ismer: hegyeknek, fáknak, folyóknak, családoknak, eszközöknek, stb. megvan a maga istene. Kiváló embereket, ősöket haláluk után istenként tisztelnek. Az ősök tisztelete különösen nagy szerepet játszik a japán vallásosságban. A családok kötelességüknek tartják az ősökről való vallásos megemlékezést és a tiszteletükre végzett szertartásokat. A legtöbb családi otthonban, főképp a 16. sz., a Tokugava-korszak óta, szokás kamidanát (sintó istenpolcot) v. bucudant (buddhista oltárt) vagy mind a kettőt tartani, melynél a családtagok az ősök tiszteletére végeznek imákat és szertartásokat. Az augusztus hónapban tartott bon-tánccal az egész falusi vagy városi közösség együtt ünnepli az ősök szellemeit. A sintó vallásban nagy szerepet játszanak a tisztulási szertartások. Az emberek érzik, hogy szükségük van megtisztulásra: ezért mossák meg kezüket és öblítik ki szájukat (miszogi), mielőtt egy szentélybe lépnének, és ezért tartanak a szentélyekben újévkor különböző tisztulási szertartásokat. A sintó szentélyek a természet ölén állnak, hatalmas szent fák árnyékában. A szentély több épületből áll. A látogatók rendesen a szentély előtt állva végzik imáikat. A kannusi, a sintó papjai hagyományos fehér öltözetben, magas, fekete sapkában mondják az áldó és tisztulást hozó imákat és vezetik a házasságkötési szertartásokat. A hátsó szentélyben az istenség szimbólumait (tükör, kard, stb.) őrzik. A sintó vallás igen lényeges eleme a macuri, az ünnep. A naptári év közös ünnepei (pl. újév) mellett minden szentélyben megülik az illető szentély saját ünnepét dobolással, zenével, énekkel, felvonulással és számos más hagyományos szertartással. A felvonuláskor rudakon vagy emberek által húzott díszes kocsin körülhordozzák a mikosit, az istenség szimbólumait rejtő díszes ládát. A sintó kezdettől fogva szolgálta a polgári hatalmat. Az istenek által teremtett japán szigetek szent földnek, Tennó pedig, a napistennőtől származó császár szent személynek számított. 1868: a Meidzsi-korszak kezdetétől a sintót államvallásnak minősítették, és egyes sintó szertartásokon való részvételt állampolgári kötelességnek tekintették. A sintó vallás imperialista célokra való felhasználásának a II. világháborúban elszenvedett vereség vetett véget: az új alkotmány elrendelte a vallás és az állam szigorú elválasztását, megtiltotta bármely vallás állami támogatását és az állami iskolákban történő vallásoktatást.
Sintoizmus ágai
A sintó az évszázadok folyamán több változáson, alakításon ment át főleg a külső behatásoknak, a buddhizmusnak, a taoizmus és más vallások hiedelmeknek köszönhetően. Jelenleg is több ágazata van gyakorlatban.
Fukko sintó. Fukko sintó jelentése magyarul: a sintó helyreállítása. A XVIII. században keletkezett, fő célja az volt, hogy megtisztítsa a sintót a külső behatásoktól. Alapítói Kada Azumamaro (1669-1736) és Kamo Mabucsi (1697-1769) voltak.
Kokka sintó. Magyarul állam sintót jelent. A kokka sintó volt Japán hivatalos nemzeti vallása az 1868-as Meidzsi-restaurációtól (1868) a II. világháború végéig. Az ősi vallási tevékenység és a kormányzás egyesítésének eszménye alapján jött létre. A II. világháború végén, 1945-ben a szövetséges megszálló erők rendelete eltörölte az állam-sintót.
Szentély sintó. A szentély sintó (más néven kegyhely sintó) a sintóizmus azon formája, amely a hagyományos népi és szektás vallásossággal ellentétben a nyilvános szentélyekben való imádságot hangoztatja. Az állam-sintót váltotta fel, jelenleg több mint 800 szentélye van, azonban nem részesül állami támogatásban. A szentélyt a hívők tartják fenn.
Eredeti népi vallás Japánban a sintó, az 'Istenek útja' (sintoizmus). Mitológiáját őrző legrégebbi iratok Kr. u. 712: a Kodzsiki, 'Régi események története' és 720: a Nihonsoki 'Japán krónikája'. Különösen fontos az Izanagi és Izanami istenpár, kik a japán szigeteket teremtették, valamint Amateraszu napistennő és Szuszanoó viharisten. A sintó rengeteg istent ismer: hegyeknek, fáknak, folyóknak, családoknak, eszközöknek, stb. megvan a maga istene. Kiváló embereket, ősöket haláluk után istenként tisztelnek. Az ősök tisztelete különösen nagy szerepet játszik a japán vallásosságban. A családok kötelességüknek tartják az ősökről való vallásos megemlékezést és a tiszteletükre végzett szertartásokat. A legtöbb családi otthonban, főképp a 16. sz., a Tokugava-korszak óta, szokás kamidanát (sintó istenpolcot) v. bucudant (buddhista oltárt) vagy mind a kettőt tartani, melynél a családtagok az ősök tiszteletére végeznek imákat és szertartásokat. Az augusztus hónapban tartott bon-tánccal az egész falusi vagy városi közösség együtt ünnepli az ősök szellemeit. A sintó vallásban nagy szerepet játszanak a tisztulási szertartások. Az emberek érzik, hogy szükségük van megtisztulásra: ezért mossák meg kezüket és öblítik ki szájukat (miszogi), mielőtt egy szentélybe lépnének, és ezért tartanak a szentélyekben újévkor különböző tisztulási szertartásokat. A sintó szentélyek a természet ölén állnak, hatalmas szent fák árnyékában. A szentély több épületből áll. A látogatók rendesen a szentély előtt állva végzik imáikat. A kannusi, a sintó papjai hagyományos fehér öltözetben, magas, fekete sapkában mondják az áldó és tisztulást hozó imákat és vezetik a házasságkötési szertartásokat. A hátsó szentélyben az istenség szimbólumait (tükör, kard, stb.) őrzik. A sintó vallás igen lényeges eleme a macuri, az ünnep. A naptári év közös ünnepei (pl. újév) mellett minden szentélyben megülik az illető szentély saját ünnepét dobolással, zenével, énekkel, felvonulással és számos más hagyományos szertartással. A felvonuláskor rudakon vagy emberek által húzott díszes kocsin körülhordozzák a mikosit, az istenség szimbólumait rejtő díszes ládát. A sintó kezdettől fogva szolgálta a polgári hatalmat. Az istenek által teremtett japán szigetek szent földnek, Tennó pedig, a napistennőtől származó császár szent személynek számított. 1868: a Meidzsi-korszak kezdetétől a sintót államvallásnak minősítették, és egyes sintó szertartásokon való részvételt állampolgári kötelességnek tekintették. A sintó vallás imperialista célokra való felhasználásának a II. világháborúban elszenvedett vereség vetett véget: az új alkotmány elrendelte a vallás és az állam szigorú elválasztását, megtiltotta bármely vallás állami támogatását és az állami iskolákban történő vallásoktatást.
Sintoizmus ágai
A sintó az évszázadok folyamán több változáson, alakításon ment át főleg a külső behatásoknak, a buddhizmusnak, a taoizmus és más vallások hiedelmeknek köszönhetően. Jelenleg is több ágazata van gyakorlatban.
Fukko sintó. Fukko sintó jelentése magyarul: a sintó helyreállítása. A XVIII. században keletkezett, fő célja az volt, hogy megtisztítsa a sintót a külső behatásoktól. Alapítói Kada Azumamaro (1669-1736) és Kamo Mabucsi (1697-1769) voltak.
Kokka sintó. Magyarul állam sintót jelent. A kokka sintó volt Japán hivatalos nemzeti vallása az 1868-as Meidzsi-restaurációtól (1868) a II. világháború végéig. Az ősi vallási tevékenység és a kormányzás egyesítésének eszménye alapján jött létre. A II. világháború végén, 1945-ben a szövetséges megszálló erők rendelete eltörölte az állam-sintót.
Szentély sintó. A szentély sintó (más néven kegyhely sintó) a sintóizmus azon formája, amely a hagyományos népi és szektás vallásossággal ellentétben a nyilvános szentélyekben való imádságot hangoztatja. Az állam-sintót váltotta fel, jelenleg több mint 800 szentélye van, azonban nem részesül állami támogatásban. A szentélyt a hívők tartják fenn.
Szekta sintó. Azok az önálló japán népi vallási közösségek képezik, amelyet 1882-ben egy kormányrendelet különített el a vallások felett álló nemzeti kultusztól, az állami sintótól. Nem részesülhettek állami támogatásban. A kormány 1908-ig 13 ilyen felekezetet ismert el, ezek közül a legismertebbek:
Újjászületési sintó („A sintó nagy tanítása”);
Konfuciánus szekták: Sintó Súszei-ha („Tanító és fejlesztő sintoista iskola”);
Hegyekhez kötődő kultuszok: Dzsikkókjó („A gyakorlatias viselkedés tanítása”); Fuszókjó („A Fudzsi-hegy vallása”); Mitakekjó vagy Ontakekjó („Az Ontake-hegy vallása”).
Megtisztulást hirdető felekezetek: Sinsúkjó („Az isteni tanulás vallása”); Miszogikjó („A megtisztulás vallása”).
Utópisztikus vagy imával gyógyító kultuszok: Kurozumikjó („Kurozumi vallása”); Konkokjó („Konko vallása”); Tenrikjó („Az égi értelem vallása”) – ez a legnagyobb hatású irányzat.
Ma már 75 különböző sintó felekezetet tartanak számon. A nyugati vallások – a japánoknak idegen személyes erkölcs hangsúlyozása és a sintoista különlegesség-tudat miatt – nemigen terjedhettek el.
Buddhizmus
Újjászületési sintó („A sintó nagy tanítása”);
Konfuciánus szekták: Sintó Súszei-ha („Tanító és fejlesztő sintoista iskola”);
Hegyekhez kötődő kultuszok: Dzsikkókjó („A gyakorlatias viselkedés tanítása”); Fuszókjó („A Fudzsi-hegy vallása”); Mitakekjó vagy Ontakekjó („Az Ontake-hegy vallása”).
Megtisztulást hirdető felekezetek: Sinsúkjó („Az isteni tanulás vallása”); Miszogikjó („A megtisztulás vallása”).
Utópisztikus vagy imával gyógyító kultuszok: Kurozumikjó („Kurozumi vallása”); Konkokjó („Konko vallása”); Tenrikjó („Az égi értelem vallása”) – ez a legnagyobb hatású irányzat.
Ma már 75 különböző sintó felekezetet tartanak számon. A nyugati vallások – a japánoknak idegen személyes erkölcs hangsúlyozása és a sintoista különlegesség-tudat miatt – nemigen terjedhettek el.
Buddhizmus
Az Indiában keletkezett buddhizmus Kínán keresztül hatolt be Japánba, a Mahájána-buddhizmus formájában. 552-ben egy koreai királyi küldöttség hozott első ízben buddhista szent iratokat Japánba. A buddhizmus terjedését nagyban előmozdította Szuiko császárnőnő (ur. 593-628) helytartója, Sótoku. Az általa alapított Nara melletti Hórjudzsi szentély ma is egyik legszebb buddhista épületegyüttese. A 7-8. század táján Kínából átterjedt Japánba és virágzásnak indult több buddhista felekezet. A buddhizmust Sómu császár (ur. 724-749) államvallássá tette, és minden tartományban hivatalos monostorokat (kokubundzsi) építtetett. A Narában épült főmonostorban, a Tódaidzsiban állíttatott óriási méretű Buddha-szobor ma is áll. A buddhizmus nem ütközött össze a sintóval, hanem egybeolvadt vele. A népszerű buddhista istenségeket gyakran sintó istenségekkel azonosították. A japánok manapság sem érzik ellentmondásnak, ha részt vesznek mind sintoista, mind buddhista szertartásokon. Így pl. a házasságkötést rendesen sintó szentélyekben tartják, a temetést és a halottakról megemlékező imát buddhista szerzetesekkel végeztetik. A Heian korszakban a Tendai és Singon felekezetek hatoltak be Japánba; az előbbi monostorai főképp a Kiotó melletti Hiei hegyen épültek, ahol virágkorában 40 ezer szerzetes élt, az utóbbit Kúkai hozta be Kínából, és a Kója hegyen épített monostorokat.
Zen-Buddhizmus és Amida-Buddhizmus
A Kamakura-korszakban a zen felekezet hatolt be Japánba, és indult nagy virágzásnak. A japán zen-buddhizmus legnagyobb egyénisége Dógen (1200-53), kinek a zen-elmélkedésről (zazen) szóló felfogása a mai napig irányadó. Ugyanebben a korban működött Sinran (1173-1263), aki az indiai Amida-szutrák értelmében az Amida-Buddha iránti hívő bizalomra építő Dzsódó Sinsút alapította. Míg a zen-buddhizmus az emberi törekvés, a dzsiriki, 'saját erő' fontosságát hangoztatta a szatori, 'megvilágosodás' elérése céljából, addig Sinran kizárólag a tarikibe, 'a másik erejébe', az Amida érdemeibe és irgalmába vetett hit szükségességét hangoztatta. Japán legelterjedtebb buddhista felekezete ma is a Dzsódó Sinsú. Vetélkedik vele a Nicsiren (1222-82) által alapított és róla elnevezett felekezet, mely az indiai Lótusz-szutrát tekinti végső kinyilatkoztatásnak. - A Tokugava-korszakban a sógunok szigorú állami felügyelet alá helyezték a buddhista monostorokat. A Meidzsi-korszakban a Sintó lett államvallás, és a buddhizmus elnyomatást szenvedett. A II. világháború után az összes buddhista felekezet ismét teljes vallásszabadságnak örvend.
Konfucianizmus
A konfucianizmus is a kínaí kultúrával együtt hatolt be Japánba, nem mint vallás, hanem mint etika. Tanításából főleg a feljebbvalók iránti tisztelet, az alattvalók iránti jóindulat, az együttműködés és az udvariasság szelleme hatotta át a japánok életét mind a mai napig.
Zen-Buddhizmus és Amida-Buddhizmus
A Kamakura-korszakban a zen felekezet hatolt be Japánba, és indult nagy virágzásnak. A japán zen-buddhizmus legnagyobb egyénisége Dógen (1200-53), kinek a zen-elmélkedésről (zazen) szóló felfogása a mai napig irányadó. Ugyanebben a korban működött Sinran (1173-1263), aki az indiai Amida-szutrák értelmében az Amida-Buddha iránti hívő bizalomra építő Dzsódó Sinsút alapította. Míg a zen-buddhizmus az emberi törekvés, a dzsiriki, 'saját erő' fontosságát hangoztatta a szatori, 'megvilágosodás' elérése céljából, addig Sinran kizárólag a tarikibe, 'a másik erejébe', az Amida érdemeibe és irgalmába vetett hit szükségességét hangoztatta. Japán legelterjedtebb buddhista felekezete ma is a Dzsódó Sinsú. Vetélkedik vele a Nicsiren (1222-82) által alapított és róla elnevezett felekezet, mely az indiai Lótusz-szutrát tekinti végső kinyilatkoztatásnak. - A Tokugava-korszakban a sógunok szigorú állami felügyelet alá helyezték a buddhista monostorokat. A Meidzsi-korszakban a Sintó lett államvallás, és a buddhizmus elnyomatást szenvedett. A II. világháború után az összes buddhista felekezet ismét teljes vallásszabadságnak örvend.
Konfucianizmus
A konfucianizmus is a kínaí kultúrával együtt hatolt be Japánba, nem mint vallás, hanem mint etika. Tanításából főleg a feljebbvalók iránti tisztelet, az alattvalók iránti jóindulat, az együttműködés és az udvariasság szelleme hatotta át a japánok életét mind a mai napig.
Egyéb vallások
A nagy társadalmi és polgári változások, melyek 1850-től alapjaiban rázkódtatták meg a japán társadalmat, számos új vallás keletkezéséhez vezettek. Ezeknek a legtöbbje a buddhizmusnak vagy a sintoizmusnak valamilyen válfaja. Alapítóik nagy vallási élménytől indíttatott karizmatikus egyéniségek, kiknek követőiből mozgalom született és új vallási közösség szerveződött. Közel 3000 ilyen új vallást tartanak számon Japánban. Híveik összlétszáma 20-30 millióra tehető.
Tenri-kjó, 'az égi igazság tana'. Alapítója 1838: egy parasztasszony, Nakajama Miki (1798-1887). Egy Istent imádnak, kit Ojagaminak, 'Szülőisten'-nek neveznek, az embereket pedig egyenjogú testvéreknek tekintik. Kiotó közelében épült központjuk kis várossá nőtte ki magát. Több mint 2,5 millió hívőjük van.
PL-kjódan, 'a tökéletes szabadság felekezete' alapítója 1931: Miki Tokuharu (1871-1938) és fia, Tokucsika (1900-83). E felekezet szerint az emberi élet: művészet. Ezért az embernek szabadon ki kell fejlesztenie egyéniségét a művészet és munka által. Ez csak akkor lehetséges, ha az ember feladja önzését, és az emberiség javára dolgozik. Szintén több mint 2,5 millió tagjuk van.
Szekai kjúszei-kjó, 'Világüdvözítő tan' alapítója 1931: Okada Mokicsi (1882-1955), a teremtő Isten földi képviselőjének vallotta magát, és híveit arra buzdította, hogy a földön teremtsék meg az igazság, jóság és szépség országát. Három központjuk gyönyörű múzeumokkal rendelkezik. Hívői száma kb. 800 ezerre tehető.
Nicsiren felekezetből 1900 után több nagy vallási mozgalom született.
A főbbek: Reijúkai, 'a lelkek barátainak társasága', 1919: alapítója Kubo Kakutaró (1892-1944). Fő tana a halottak szellemeiért végzett ima. Több mint 3 millió tagja van.
Rissó-kószeikai, 'az igazság és emberiesség felélesztésének társasága' alapítói Nivano Nikkjó (1906-) és Naganuma Mjókó (1889-1957). Reijúkaitól szakadtak el, de követőik számával meghaladták azt. 1995: kb. 5,5 millió tagja van. A halottakért végzett ima mellett a Lótusz-szutra örök Buddhájának tiszteletét, az emberi személyiség kialakítását és a világbéke előmozdítását tekinti feladatának. Japánon kívül is elterjedt, és kész a kereszténységgel való együttműködésre.
Szóka-gakkai, 'értékteremtő tantársulat' alapítója 1930: Makigucsi Cuneszaburó (1871-1944), felvirágoztatója pedig Toda Dzsószei (1900-58). Ez a legelterjedtebb új vallás: 16 millió hívőt számlál. Fő vallásgyakorlata a Lótusz-szutra kezdő szavainak recitálása. Nagy ünnepségek, zarándoklatok, pompás székházak, egyetemek, iskolák, folyóiratok, stb. mutatják a mozgalom életerejét. A japán polgári életben is komoly szerepet játszik egy polgár párt alapításával.
Az új vallások születése napjainkban is folytatódik, és néhány esetben káros következményekkel járt. Így az Aszahara Sókó által alapított Oum Sinri-kjó, 'Aum igazság tan' 1995: azzal rázta meg a japán társadalmat, hogy a világ közeli végét váró tagjai mérges gázokat terjesztettek a földalatti vasút állomásain, így akarták a Japán feletti uralmat kezükbe ragadni, kritikusaikat pedig legyilkolták. Csoportjukat törvényileg betiltották és vezetőségük ellen eljártak, de mindenkit megdöbbentett, hogy fanatikus tanaik egyetemet végzett fiatalok között is sok ezer követőre találtak. Ez a tény is mutatja Japán jelenlegi szellemi légkörének instabilitását.
Források:
http://lexikon.katolikus.hu/J/jap%C3%A1n%20vall%C3%A1sok.html
http://suzukiayumi.blogspot.hu/2010/07/japan-vallasi-megoszlasa-1-sintoizmus.html
http://www.japanforever.eoldal.hu/cikkek/japan-vallas--/
Források:
http://lexikon.katolikus.hu/J/jap%C3%A1n%20vall%C3%A1sok.html
http://suzukiayumi.blogspot.hu/2010/07/japan-vallasi-megoszlasa-1-sintoizmus.html
http://www.japanforever.eoldal.hu/cikkek/japan-vallas--/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése