Japán történelme

Japán keletkezése a mitológia szerint

A történetek három ciklusban és különböző helyen játszódnak le. Az első, kozmológikus ciklus helyszíne a Takama no Hara („Magasságos égi síkság“) és a Jomi no Kumi („Holtak birodalma“). A következő két helyszín a földi Izumo és Himuka helység. A mítoszokban párhuzamok figyelhetők meg más népek hasonló történeteivel (pl. görög mítoszok, uráli hitregék, magyar népmesék stb.)
A mitológiában nem található egységes teremtő, önmagától jött létre az ősi rend. Az istenek nádhajtásból bújtak elő. „Az ősanyag már sűrűsödni kezdett, de az alkotóerő és a forma még nem jelent meg. Még nem voltak nevek és nem volt tevékenység, ki ismerhette volna hát fel az ősanyagban rejlő formákat? Mégis, éppen amikor az ég és a föld elvált egymástól, a Három Isten a világ ősalkotójává vált.” Ez az elem párhuzamos a görög kozmogóniával (Khaosz–Gaia–Erósz). Először három kami (isten, szellem) jelent meg: Ame no Minakanusi no kami (Égi istenség, „A Szent Közép Ura“), Takami Muszubi no kami („A Magasságos Szent Alkotás istene“) és Kami Muszubi no kami („Isten Alkotta Isten“). Őket isteni generációk követték, számunkra viszont csak az utolsó pár a fontos.

Izanagi (Az első férfi vagy „Hívogató Isten“) és Izanami (Az első nő vagy „Hívogató Istennő“) végezte el az istenek parancsára a vizek és a szárazföld szétválasztását. „…majd lefelé döfve a dárdát jól megkeverték a tenger vizét, hogy csak úgy zubogott. És amikor visszavonták a dárdát, a sós víz annak hegyéről csöpögve megszilárdult, és szigetté vált.” Ezen a szigeten kezdték meg a többi istenség teremtését. Az első alkalommal hibát követtek el, mert a nő szólalt meg először, így a gyermekeik torzszülöttek lettek. Az isteni utasítás hatására a hibát kijavítva – azaz Izanagi kezdeményezésére – sorra születtek az egészséges istenek (szigetek). Tehát a mitológia szerint az istenek teremtették Japánt.
Japán neve is erre vezethető vissza. Első neve az Asihara no Makacu Kumi („Nádas síkság középső országa“) volt hiszen a kamik nádhajtásból bújtak elő. A második név is az ősi hitregékhez kapcsolódik, ez az Omogoro-dzsima („Magától összeálló“). A harmadik név már történelmileg igazolható, a Jamato-koku („Jamato országa“) a kialakult egységes állam létére utal. A ma általánosan elfogadott Nippon („A felkelő nap országa“) név kínai eredetű.


Japán történelme

A japán mitológiai és történeti források sokrétűek. Ezek közé tartozik a Kodzsiki („Régi történetek feljegyzései“), amely 712-ben keletkezett. Lényegét tekintve két elkülöníthető részre tagolható. Az egyikben a megszilárdult Jamato udvar elmondja az uralkodóház és a nemesi családok valóságos vagy vélt eredetét. A másikban hitregéket, énekeket, rövid történeteket találhatunk. A másik forrás, a Nihongi 720-ban született és kiegészítve az előzőt, egészen 700-ig követi az ősi japán történelmet. A források közé sorolhatók még a Fudokik („Tartományok és szokások leírása“) és a Kogosui nevű papi krónikák („Ősi mondások gyűjteménye“) is.

 A régészeti kutatások alapján az első emberek az őskőkorban telepedtek le a japán szigetvilágában, i. e. 30 000 körül. Az i. e. 14 évezredben elterjedt a félig-letelepedett, vadászó-gyűjtögető életmód, az emberek (feltehetőleg ainuk) elkezdtek földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozni. Az ebből az időszakból fennmaradt díszes mintázatú agyagedények a fazekasság legősibb darabjai közé tartoznak az egész világon.

A Yayoi-korszakban, az i. e. 3. század körül jelent meg Japánban először a rizstermesztés és a fazekasság új formája, valamint a kohászat, amelyet kínai és koreai bevándorlók hoztak magukkal. Ebben a korban kezdődött a mezőgazdaság rohamos fejlődése is.

Az első írásos említés a japánokról a kínai Han könyvében szerepel. Koreai feljegyzések alapján a 3. században a japán szigetvilág legerősebb királysága a Yamataikoku volt.

A 6. században a koreai Pekche királyság követetek küldött Japánba a buddhizmus terjesztésére. A kezdeti ellenállás dacára a buddhizmus a vezető réteg vallása lett és az Asuka-korszakra rendkívül elterjedt.

A Nara-korszak a 8. században (710-794) elhozta az első egységes kormányzás megszilárdulását. Központja az akkori császári székhely, Heijoukjou (a mai Nara) volt. Japán fokozatosan átvette a kínai adminisztrációs rendszert. Jó kapcsolatokat ápolt a koreai Silla királysággal és a kínai Tang-dinasztiával. Ekkortájt jelentek meg az irodalom első írott alkotásai, például olyan krónikák, mint a Kojiki és a Nihongi. Ezek a könyvek legendákkal magyarázzák Japán születését. A leírtak alapján az országot Jimmu, az első császár, Amaterasu shintou napistennő leszármazottja alapította i.e. 660. február 11-én.

784-től tíz éven keresztül, Kammu császársága idején az uralkodó székhelye Nagaokayouban volt. Ezután a fővárost ismét átköltöztették, ezúttal Heinakyouba (a mai Kyoto), ami a császárok székhelye maradt több mint ezer évig. A városról kapta nevét a Heyan-korszak (794-1185). Bár a császár uralkodhatott, az igazi hatalom a Fujiwara család kezében volt. A császári udvar ennek ellenére fénykorát élte, kialakult a sajátos japán irodalom, költészet és művészet. Ebben a korban írta meg Murasaki Shikibu a Genji szerelmeit, amely feltehetőleg a világ legrégebbi regénye. Ekkor született a mai Japán himnusza, a Kimi ga yo szövege is.

Japán feudális korszakát egy új uralkodó harcos osztály, a szamuráj réteg kialakulása jellemezte. Minamoto no Yoritomot 1185-ben Shougunná nevezték ki, miután legyőzte a szintén szamurájokból álló Taira klánt. Székhelyét Kamakurába helyezte. Yoritomot halála után a Houjou klán tagjai lettek a shougunok régensei. A Kamakura-korszakban (1185-1333) kezdett terjedni a szamurájok körében a Kínából behozott zen buddhizmus. A 13. században Japánt kétszer is mongolok támadták meg, de pusztító viharok miatt nem jártak sikerrel. Ezeket a viharokat a japánok isteni segítségnek hitték és kamikazének („isteni szél”) nevezték el. 1333-ban Go-Daigo császár Kemmu restaurációja végett vetett a Kamakura-shougunátusnak, de a császár terve, hogy visszaállítsa az uralkodó régi hatalmát, nem valósult meg. Ezzel beköszöntött a Muromachi-korszak (1333-1573) Három évvel később Ashikaga Takauji megfosztotta a tróntól Go-Daigót. A rákövetkező Asikaga shougunátus nem tudta irányítani az ország több tucatnyi feudális hadurát, a daimyokat. 1467-ben kitört a polgárháború és kezdetét vette a hadakozó fejedelemségek kora, a Sengoku-korszak.


Japán egyesítésétől napjainkig

A 16.században Portugáliából Jezsuita misszionáriusok és kereskedők érkeztek Japánba. A japánok nanbanoknak („déli barbár”) nevezték őket. Megindult a kereskedelem Japán és a nyugat között.

Oda Nobunaga a 16. század második felében számos daimjó területét hódította meg Európából beszerzett fegyverekkel, de mielőtt egyesíthette volna az egész országot, 1582-ban merénylet áldozata lett. Nobunagát hű támogatója, Toyotomi Hideyoshi követte, aki 1590-ben végül egyesítette Japánt. Hidejosi kétszer is megszállta Koreát, de számos koreaiaktól és Ming-dinasztiabeli kínaiaktól elszenvedett vereség majd Hidejosi halála miatt 1598-ban a japánok elhagyták Koreát.

Hidejosi halála után Tokugawa leyasu lett az ország tényleges ura, aki ettől kezdve Edoból irányította Japánt. Az 1600-as sekigaharai csatában legyőzte az ellenséges klánokat. Három évvel később shougunná nevezte ki magát és ezzel kezdetét vette a Tokugawa-shougunátus kora. Jelentős befolyása volt a császár és udvara, a hadurak, valamint a vallási vezetők felett is, de a keresztény daimjók és területeik felett fokozatosan meggyengült az uralma. Elkezdték korlátozni a kereskedelmet, misszionáriusokat és más keresztényeket végeztek ki, megkezdődött a katolikusok üldözése, végül 1639-től a külföldiekkel való kereskedést szinte teljesen betiltották. Japán ezzel több mint két évszázadra elszigetelte magát a külvilágtól.

Az élet legtöbb területét korlátozták. Ennek ellenére a belföldi kereskedelem virágzott, megnőtt a mezőgazdasági termelés, fejlődtek a városok. Szentélyeket, templomokat, kastélyokat és erődöket építettek. Fellendült a kulturális élet is, terjedt az irodalom, a filozófia, a kabuki színjátszás és az ukiyo-e fametszetek készítése. A 18.századtól a fejlődésnek azonban gátat vetettek a magas adók, az évenkénti természeti katasztrófák és az éhínségek, emellett a kormányzat pénzügyi helyzete is romlott.

Az elszigeteltségnek 1854-ben szakadt vége, amikor Matthew C. Perry sorhajókapitány vezetésével amerikai hadihajók érkeztek Japánba. A megköttetett a Kanagawai egyezmény értelmében az ország megnyitotta kapuit a világ előtt. Több hasonló, Japán számára kedvezőtlen szerződés a nyugati hatalmakkal gazdasági és politikai válságot eredményezett. 1867-ben a sógun a császár javára lemondott hatalmáról, ám ezt nem mindenki fogadta el. Kitört a polgárháború, amely végül végérvényesen megbuktatta a sógunátust. Meidzsi császár reformjai egy központosított államot hozott létre és visszaállította az uralkodói ház hatalmát és tekintélyét. Japán átvette a nyugat politikai, igazságszolgáltatási és katonai rendszerét. Az elmaradott, feudális országból rövid idő alatt iparosodott nagyhatalom lett. Hogy fedezze szükségleteit, háborúkat indított a szomszédos területek megszerzésére. Az első kínai-japán háború és az orosz-japán háború győzelmei után Japánhoz csatolták Tajvant, Koreát és Sahalin déli részét.

A 20. század elején a rövid Taishou-korszakot beárnyékolta Japán terjeszkedése és militarizációja. Az ország az első világháborúban a győztes antant hatalmak oldalán állt, így a háború után tovább növelhette befolyását és területét. Japán folytatta terjeszkedő politikáját, amelynek részeként 1931-ben elfoglalta Manjúriát. A nemzetközi közösség nemtetszését fejezte ki a megszállás miatt, ezért Japán két évvel később kilépett a Népszövetségből.1936-ban a hitleri náci Németország és Japán aláírta az antikomintern paktumot, öt évvel később pedig csatlakozott a tengelyhatalmakhoz.

Még 1937-ben Japán elfoglalta Kína újabb részét, ami miatt az Egyesült Államok olajembargót léptetett érvénybe a birodalommal szemben. 1941. december 7-én a japánok megtámadták a Pearl Harbor-i amerikai haditengerészeti támaszpontot, valamint hadat üzentek az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának. Ez az esemény volt az oka, hogy az Egyesült Államok belépett a második világháborúba. Miután 1945-ben Hiroshimát és Nagasakit amerikai atombomba pusztította el, ezenfelül a Szovjetunió is megtámadta Japánt, augusztus 15-én az ország kapitulált.

A háború Japánban és a csendes-óceáni régió többi országában emberéletek millióit követelte. Az ipar és az infrastruktúra romokban hevert. A szövetségesek több millió japánt telepítettek vissza a fő szigetekre. A tokiói perben ítéletet mondtak a japán hadvezetés nagy része felett, bár az emberkísérleteket végző biológiai kutatóegység és császári család tagjai a vádak alól mentességet kaptak.

1947-ben Japán új, pacifista alkotmányt fogadott el. A szövetséges megszállás hivatalosan a San Francisco-i egyezmény életbelépéséig, 1952-ig tartott. Négy év múlva az ország beléphetett az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Több évtizeden keresztül Japán hihetetlen gazdasági növekedést tudott produkálni, aminek köszönhetően a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává vált. Az 1990-es évekre a fejlődés megtorpant, a gazdaság súlyos válságba zuhant, a javulás első jelei pedig csak a 21. század elején mutatkoztak. Jelenleg Japán a világ egyik gazdasági szuperhatalmaként van számon tartva.


Források:
http://japandolgok.mindenkilapja.hu/html/21813599/render/japan-tortenelme
http://terebess.hu/keletkultinfo/japinfo.html
http://www.asiamania.hu/azsia-blog/tudomany/kis-japan-tortenelem